Monthly Archives: March 2017

Kora tavasz a Mecsekben

KORA TAVASZ A MECSEKBEN
Írta: Csabai Ferenc
Ilyentájt, kora tavasszal, mikor acélosan tiszta reggeleken kicsap a medvehagyma illata a hűvös és párás völgyekből, na, ilyenkor érzi az ember, hogy jó helyen van, ha ott van, ahol lennie kell, történetesen a Mecsekben. Mert mi, bizony, március 15-én a Mecseket jártuk, mély völgyeit, lapos gerinceit és az erdő sűrűjében el-elvesző szerpentinjeit, és próbáltuk mind az öt érzékszervünkkel magunkba szívni, amit e szelíd középhegység márciusban megadhat nekünk.
A túrát Mánfa Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt, eldugott kis középkori templomával kezdtük, körbejártuk, megtapogattuk a falait, belestünk résein, és élveztük különleges kisugárzását.

Mánfai Sarlós Boldogasszony templom

Innen indultunk aztán tovább, be a sűrűbe, hogy felkapassunk Baranya megye legmagasabban fekvő településére, az alig pár megmaradt házból álló Vágotpusztára (403 m). (Előtte még azért tettünk egy kis kitérőt a Kőfejtő-kút vad sziklafalához, melynek tövében mohos köveken patak bukdácsol le a völgybe.)

Útban a Kőfejtő-kút felé

Vágotpusztán, a hegytetőn a forradalom leverését követően 56-os gerillák is bujkáltak, a „mecseki láthatatlanok”, akik legnagyobb fegyvere a túlerővel szemben terepismeretük volt, míg végleg ki nem füstölték őket, helyi „nyomkeresők” készséges közreműködésével.

Vágotpuszta

Vágotpusztáról a Lóri erdészházig egy mély völgy oldalában ereszkedtünk le, a fák között mindenütt a Mecsek ikonikus növényének, az örökzöld szúrós csodabogyónak terebélyes bokrai tenyésznek, piros bogyókkal díszesen. Miután kifújtuk magunkat az erdészház körüli tisztáson, „erőltetett menet” következett, 6 km egy óra alatt, hegyre fel, hegyre le, hogy még időben leérjünk a Nagy-Mély-völgybe, ahol a bővizű – három vastag cső ontja egyszerre a hideg karsztvizet – Kánya-forrásnál ejtőztünk, és hagytuk, hogy át- meg átjárjon bennünket a hely medvehagyma-illatú szelleme. Nehezen indultunk innen tovább, az igaz, de várt még ránk a körtúránk ékköve, a Meleg-mányi—völgy híres vízesése, a mésztufalépcsőkön átbukó patak látványa. Szerencsére, vízbőség volt, ahogy az megszokott tavasz elején, így volt mit megcsodálni, lefotózni.

Anyák-kútja

Innen a Petnyák-völgy oldalában mentünk tovább, hogy megnézzük az Ágnes-vízesést, a Mecsek egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb sellőjét.

Ágnes-vízesés

A Kőlyuk néven számon tartott barlang volt az utolsó jegyzett látnivalónk, közel a völgyfőhöz, amit természetesen mi sem hagytunk ki. Igaz, hogy a barlang bejáratát lezárták, de a szűk sziklafolyosónak, ami a barlang szádájához vezet, megvan a maga fílingje, a mohos és borostyánnal befutott hűvös falak, itt-ott nyelves levelű gímpáfránnyal megspékelve, mesebeli látványt nyújtanak valóban.

Aranyos fodorka

Summa summarum: 18 km 8 óra alatt, 3 teli szatyor medvehagyma a kézben. Így jártuk hát az erdőt a Mecsek kellős közepén, nyíló virágok között, változó fellegek alatt, jó hangulatban. (A képek többsége túratársunk, Pipicz Dávid szemét dicséri.)