Monthly Archives: March 2018

A Három Kevély. Kora tavaszi körtúra a Pilisben

A HÁROM KEVÉLY. KORA TAVASZI KÖRTÚRA A PILISBEN
Írta: Csabai Ferenc
A Pilis délkeleti nyúlványa, a „Kevélyek” birodalma, mely egészen a főváros határáig nyújtózik, remek gerinctúrát kínál, mindössze 20 percnyi buszozásra Budapesttől. A három Kevély, nevezetesen az Ezüst-, a Nagy- és a Kis-Kevély klasszikus kilátóhelyek a Pilist gyalog járók körében, és ott vannak szép sorban egymás mellett, egy hosszan elnyúló hegygerincen, Üröm és Csobánka közt. Közülük a legnagyobb a Nagy-Kevély, ahogy ez várható is volt a neve után, de ez a sasbérc sem magasabb 534 m-nél, mégis olykor monumentális benyomást kelt kékes-ködös sziluettje, mondjuk, ha éppen a Csobánka felett meredező Oszoly-csúcsról tekintünk vissza rá. Március 15-ei, szenzonkezdő túránk a gerinc bejárását tűzte ki célul, egy közepes erősségű, 15 km-es körtúra keretében, amit az olykor fenyegető, de a fenyegetésüket úgy igazából be nem váltó fellegek alatt sikeresen abszolváltunk. Kora délelőtt Ürömről kaptattunk fel a gerinc főváros felőli végébe, és hamarosan be is értünk az egykori homokkőfejtő udvarába az Ezüst-hegyen. A többszintes, elhagyott bányaudvar különös világa megér egy sétát a meredező falak alatt, a szanaszét heverő kőzettömbök halmait kerülgetve, és ha felveszünk egy-egy darab követ, láthatjuk, hogy kisebb-nagyobb kavicsoktól szemcsés, rendkívül kemény homokkőfajtával van dolgunk.

Az Ezüst-hegyi homokkőfejtő elhagyott udvara

A bányából tovább az első kilátóponthoz, az Ezüst-Kevélyre (425 m) egy hangulatos, bár tájidegen feketefenyvesen átvágva vitt az utunk, mely mellesleg Ezüst-hegyként is ismert, és inkább utóbbi nevén emlegetik. Itt nyílt ki először előttünk a táj: szemben a Budai-hegység vonulatai, bal kézre Budapest egy darabja, a Duna vonalával, lent pedig Pilisborosjenő házai, jobbra pedig a Pilis és a Gerecse távolból felkéklő hegyei.

A Nagy-Kevély modellt áll.

A csúcs mögött, eldugva egy tágas, turisták építette kőkunyhó rejtőzik, kissé már megroggyant, de, ha úgy alakul, menedéknek megteszi. Alig több mint száz méter szintemelkedés után jött a „király”, a Nagy-Kevély (534 m), ahonnan a turistatérkép is szép kilátást ígér. És így is van, pazar a kilátás, és bár a Pilis a Dunántúli-középhegység legkisebb tagja, a Nagy-Kevély kopasz szikláiról nézve szinte óriásinak tűnt ez a közepesen magas röghegység az egymás mögött magasodó vonulatoktól. A körülöttem zizegő hódarában, ami, ugye, jobb volt, mintha eső esett volna, hiába kerestem valamiféle védett kora tavaszi virágot a csúcs környéki nyílt sziklagyepeken, nem találtam egyet sem, csak hóvirág akadt, itt-ott nagyobb foltokban, jelezvén a borús, őszies időben, hogy, a látszat ellenére, azért már tavasz van.

Hóvirágcsokor a Kis-Kevélyen.

A Kis-kevélyre (461 m) a Kevély-nyergen keresztül vezet a jelzett út, és lent a nyeregben, ahol a turistautak egybefutnak és kiindulnak, és ahol a 90-es évek elején még állt egy turistaház, míg le nem égett, de a romoknak mára már szinte nyom sincs, pihenhetünk is egyet, mielőtt megostromolnánk a következő csúcsot. Mi is megálltunk itt, behúzódva egy esőbeállóba, és vártuk, hogy a hódarát felváltó gyenge eső elálljon. Nem kellett sokáig várni az indulásra, úgyhogy jöhetett a következő etap, a Kis-Kevély. Innen már látszott az út vége, a Csobánkát vigyázó meredek Oszoly-szikla fehér mészkőtornya, ahová sáros, csúszós erdei utakon vezetett az út, nem csoda, hiszen pár napja még hó volt itt, és a lassú olvadás alaposan átitatta a földet. A visszaút nagy szenzációja, és egyben a körtúra utolsó látnivalója a Teve-szikla nevű különös sziklaképződmény volt, ahová a Kevély-nyereg érintésével ereszkedtünk le, itt-ott sáros szekérutakon csúszkálva lefelé. A Pilisborosjenő határában, egy hajdani murvabánya udvarában meredező híres sziklatornyok egyike kimondottan tevére hasonlít, de csak egy bizonyos szögből nézve. A Teve-szikla anyaga is dolomit, akárcsak az a málló, porló anyag, a „murva”, amiből kipreparálódott, köszönhetően annak, hogy a sziklát alkotó kőzetet kovás, forróvizes oldatok járták át, amitől mintegy megkeményedett.

A híres Teve-szikla. (Bár, ha jobban megnézem, én két tevét is látok.)

Bár végig lógott az eső lába, és az ígért kevés napsütés is elmaradt, azért hangulatos, jó kedélyű túra volt, ami szezonkezdetnek nem is rossz.