Monthly Archives: June 2018

Dél-börzsönyi kilátások

DÉL-BÖRZSÖNYI KILÁTÁSOK
Írta: Csabai Ferenc
Az ország egyik legszebb, sokak szerint a legeslegszebb gyalogtúráját a Dél-Börzsöny kínálja, a félkör alakú Duna-szoros fölött, sok szép kilátással a Duna nevezetes kanyarulatára. Célszerű valamelyik hétköznap bebarangolni a Börzsönynek ezt a Dunáig kinyújtott nyelvét, ilyenkor errefelé, ahogy a költő mondaná, csend honol, ekkor garantált leginkább a nyugodt elmélyülés a grandiózus tájban. Igazából mindegy, hogy honnan indulunk a „nagy kanyar” mentén, bármelyik település ideális kiindulópontnak tetszhet a Duna bal partján. Én Nagymarost választottam, és, a vonatról leszállva, egyből bele is ütköztem a sárga sáv jelzésbe, ami rövid „falunézés” után bevitt egyenesen az erdőbe. Mindjárt zenés fogadtatásban volt részem: kabócák reszelték a mondókájukat veszettül, amitől egyből rám tört a „mediterrán fíling”, mintha az Adria partján járnék valami fenyőerdőben. És ez az érzés kitartott végig, akárhol bukkantam is fel a „dzsungelben”, a láthatatlan kabócák mindenütt „nyomták a show-t”. Az első nagy attrakcióra nem kellett sokat várni, úgy félóra múltán már kint is álltam a vegyész és biológus, többek közt az élet meghatározásának egyik lehetséges definícióját adó Gánti Tibor (1933-2009) emlékének szentelt természetes kilátópont szikláin, és lenézhettem az itt egyébként keskenynek tűnő Dunára, ami nem is csoda, hiszen itt szorul be legnagyobb folyónk két hegység, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny közé, ezért is találó a Duna-szoros elnevezés.

Szép kilátás a Gánti-kilátó nevezetű sziklás meredélyről, szemben a Visegrádi-hegység

Szemben, a Duna jobb partján tehát a sokak által „lepilisezett” Visegrádi-hegység tömbjei magasodnak, szépen kivehető a Prédikálószék (639 m), a jobbról rá felfutó oldalgerinccel, ahol a nevezetes Vadálló-kövek sorakoznak. Innen tovább a Remete-barlang felé mentem, sárga barlang jelzésen. Tavaly májusban, a szemközti Dömös kavicsos folyópartján állva már szemeztem a barlanggal, odáig lelátszik ugyanis a meredek hegyoldalban nyíló nagy szája, és, gondoltam, megnézem majd magamnak ezt a barlangot is alkalmasint. Hát, most jött el az ideje.

A kép önmagáért beszél

A barlanghoz nehéznek mondott út vezet, ami leginkább esős időben értelmezhető, a csúszóssá vált, erősen oldalvást lejtő keskeny ösvény miatt, hiába megy „szintben” az út. De vannak sziklás etapok is, ezek a leghangulatosabbak, különösen ott, ahol egy „drámai” sziklaleszakadás alatt kőtömbök között, kőtörmeléken tekereg az út, és a nagyobb sziklákon, kövekből kirakva, „kőbabák” ülnek, magashegységeket idéző hangulatot adva a tájnak. Az eleinte bazilita, vagyis bizánci rítusú katolikus szerzeteseket, majd „a testtel, a világgal és az ördöggel” harcolni megtanult bencés szerzeteseket rejtő barlang ma „toplistás” bivakoló hely, lehet itt aludni, tüzet gyújtani, és élvezni a lenyűgöző örökpanorámát, amit ez a különleges hely kínál.

A Remete-barlang és egy kőfülke a sziklafal oldalában

Keretbe foglalva: a Prédikálószék a Duna szemközti oldalán, egy kőfülkéből kitekintve.

A Remete-barlanggal nem fogytak el a kilátások a Dunára, északnak tartva, Zebegény irányába, akadt még pár, aminek, ugye, nem lehetett ellenállni. Forrásvizet egyedül az Ernő-forrás adott, igaz, csak csordogálva, a 16 km-es körtúra során, ami így is nagy szó, mert a Dél-Börzsönyre amúgy sem jellemzőek a bővízű források. A legteljesebb kilátásért fel kellett mászni a Hegyes-tetőre (482 m), itt áll a még 1939-ben emelt Julianus-barát-kilátó, amit azóta felújítottak.

A Julianus-barát-kilátó a Hegyes-tetőn (482 m)

A körpanoráma majdnem teljes, szépen át- és belátni a Duna kanyarját, látni, ahogy jön nyugatról, a szlovák határ felöl, majd eltűnik délen, a szemközti hegy, a Szent-Mihály-hegy (484 m) takarásában, aztán újra előbukkan, immár keletről, és folyik a visegrádi fellegvár alatt, tovább, Vác felé.

Kilátás a Julianus-barát-kilátóból: a Duna vonala, amint a szlovák határ felől közelít.

Az út végére már csak a Szent-Mihály-hegy legyűrése maradt, ami egy nyeregből felkaptatva nem is ment olyan nehezen, annál inkább kellett figyelni lefelé menet, a meredek, sziklás ösvényen, igazi bokakarbantartó szakasza volt ez a túrának. Summa summarum: felért egy vérátömlesztéssel ez az egész napos túra, és a Duna látványa a vad meredélyekről kimosta fejemből az összes szemetet.