Monthly Archives: July 2018

Körpanoráma a nógrádi várból

KÖRPANORÁMA A NÓGRÁDI VÁRBÓL
Írta: Csabai Ferenc
Jó két hónapja már jártam itt, a Börzsöny keleti végein, de akkor, bár tervben volt, nem sikerült felkapaszkodni Nógrád romjaiban is impozáns várába, így most, hogy megérett rá az idő, úgymond, törlesztettem magamnak ezt az adósságomat. Hogy sportértéke is legyen a dolognak, a Nógrádot is útba ejtő „kis pirossal” nem döcögtem el a célállomásig, hanem leszálltam három állomással előbb, hogy Magyarkútról kilőve, erdőn-mezőn át, végül 16 km-t a lábamba rakva, tegyek egy kört, melynek legnagyobb „dobása” kétségtelenül Magyarország legrégibbnek mondott kővára, a nógrádi vár volt.

Irma-forrás, leánykori nevén: Magyar-kút

 

Az Országos Kéken tovább, a vár felé

A délről északnak tartó menetelés során a vár előtt csak egy panorámázó hely akadt, a szép kilátást adó Nagy-Kő-hegy (383 m), valóban szép kilátással nyugati irányba, a Börzsöny belsejébe, sőt, még a Dunakanyar végét is el lehet innen csípni, még a visegrádi fellegvárból is kivehető valami.

Kilátás nyugat felé a Nagy-Kő-hegyről

A szabadon látogatható várról meg aztán teljes a körpanoráma, a falmaradványok mentén bejárható az egész terület, és lehet találgatni, az éppen melyik hegy ott, vagy mi is a neve a távolból felsejlő településeknek. Szabadon kószálhat tehát az ember tekintete a tájon, mintha egy magas hegy csúcsán állnánk, pedig még 300 m magas sincs az a vulkáni kúp, melynek tetejére szláv népek kezdtek el építeni hatalmas kővárat egy földvár helyére, amit Novigrádnak, azaz Újvárnak neveztek el, még Szent István király idejében.

Romjaiban is impozáns a nógrádi vár, körpanorámával a környékre

Végül a vár pusztulásához nemcsak a „történelem viharai” járultak hozzá, hanem egy igazi vihar is: 1685-ben villám csapott az öregtorony lőporraktárába, ami ettől felrobbant, és romba döntötte a várat. Ami megmaradt, azt meg a kurucok rombolták tovább, nehogy a császári csapatok újjáépíthessék. Így, miután a vár hadászati jelentősége megszűnt, már csak a környék lakosságán és az időjáráson múlott, mennyi kő marad a helyén. A visszaúthoz a legkényelmesebb lett volna lemenni a nógrádi állomásra, és megvárni, míg befut Piroska, a jó öreg vicinális, de hogy tétje is legyen a dolognak, én inkább bevettem magam a Börzsöny most éppen turistamentes rengetegébe, hogy egy 6 km-es etapon, a vonat indulásáig hátralévő másfél óra alatt leérjek Szokolyára, egy, szó szerint az erdő kellős közepén megbújó világvégi állomásra. Közben a szél által összeterelt fellegekből kiadós zápor lett, amitől csak még hangulatosabb, kalandosabb lett a finis, mondhatni, így lett kerek a történet.

Csoportos tuskógomba