A Spartacus-ösvény

A SPARTACUS-ÖSVÉNY

Írta: Csabai Ferenc

Most, hogy tartósan beállt az indián nyár, és, októberben szokatlan módon, a frontok is tartósan elkerülnek bennünket, kihagyhatatlan lehetőség kínálkozik ebben az áldott időszakban egy kiadós gyalogtúrára, amit én szombaton abszolváltam is, ezúttal szólóban, a Visegrádi-hegység szívében, leírva egy 15 km-es könnyű kört, Pilisszentlászló és Visegrád között. 2015-ben nagyot szólt, legalábbis a bakancsos turisták körében, hogy jelölt turistaút lett a legendás Spartacus-ösvény, amit addig jószerivel csak a vadászok használtak, amolyan cserkelő ösvény gyanánt.

2015 szeptemberétől már hivatalosan is bejárható a nagy múltú, kultikus hírű, még az 1930-as években létesített egykori vadászösvény, a Spartacus-ösvény

A zöld jelzéssel ellátott, végig szintben, azaz szinte emelkedés nélkül kanyargó kultikus túraút kiváló panorámázó ösvény, szép ki- és rálátásokkal a hegység környező vonulataira, különösen most, az ősz kibontakozó színorgiájában. Még a Duna patkó alakú kanyarulatából is kivillan egy szelet a távolban, az egykori vadászösvény egy szakaszán, ami még inkább fenségesebbé teszi az amúgy is lenyűgöző kilátást.

Távolba a Börzsöny déli nyelve, Dömös fölött. Kilátás a Szarvas-bércről

Érdemes tehát bejárni az átadása óta eltelt három év után is még nóvumnak számító Spartacus-ösvényt, még akkor is, ha az út kezdetén egy tábla felirata inkább elijesztené, mint továbbhaladásra biztatná a turistát: arra figyelmeztetnek, mintegy hivatalból, hogy nehéz szakaszok is várnak ránk, leküzdésük pedig kellő tapasztalatot és felszerelést igényel.

Jó, jó, de azért nem annyira vészes a helyzet

Ez, a terep bejárása után, mondhatom, költői túlzás, még akkor is, ha a legkritikusabbnak mondható részeken egyszemélyesre szűkül az ösvény, alant pedig meredek szakadék tátong. Lényeg, hogy itt is, akárcsak bárhol máshol, ha a hegyeket járjuk, biztos legyen a léptünk, és ne szédüljünk. Az ösvény, hogy így mondjam, ott veszti el panoráma jellegét, mikor egy hangulatos bükkösben a Jenő-kunyhóhoz érünk, ami egy gerendaház lenne, kétszobás menedék, egy echte hütte, ahogy az Alpokban mondják, meg is lehet szállni benne, az ajtaja tárva-nyitva volt ottjártamkor, bekészítve némi tűzifa is a kályha mellé, egyszer akár ki is lehetne próbálni, milyen az erdő közepén “romantikázni”, ha nem zavar bennünket a kunyhó füstös szaga és a rendetlenség, amit az egymást váltó “menedékkérők” hagytak maguk után, jó szokás szerint.

A Jenő-kunyhó kiváló “bivakoló hely” lehetne

Az ösvény vége a Visegrád alatti Telegárthy-rétbe torkollik, és gyakorlatilag itt véget is ér. Látnivaló azonban itt is akad, elsőként  az Ördögmalom-vízesés, amit pár perces sétával könnyen elérhetünk, és megszemlélhetjük, hogyan száguld egy hosszú kővályúban az egyébként a Dunába ömlő Apát-kúti-patak vize. A vízesés fölött, közvetlenül a műút mellett egy másik vízesés is mutatja magát: hatalmas kőtömbök között bukdácsol alá a víz, ahogy szalad lefelé, Visegrádnak, bele a Dunába.

Egy névtelen vízesés az Ördögmalom-vízesés fölött

Pilisszentlászlóra vissza a délnek tartó, piros jelzetű Apát-kúti-völgyben mentem, érintve a Kaán Károlyról elnevezett bővizű forrást, mely még ebben az őszi szárazságban is, mikor tényleg porzott az út mindenfelé, valósággal ontotta magából a vizet.

A kép önmagáért beszél

Az Apáti-kúti-völgy mély szurdokvölgye még ebben a nyári szárazságban is kellően párás ahhoz, hogy a gombavilág “kiviruljon” a kidőlt, keresztül-kasul egymásra rakódott fák korhadó testén, és némi kihívást is ígér a turistautat folyton keresztező patak kövein való átkelés, úgyhogy megvan a “fíling” a visszaúton is.

Hegyikerékpárosok az Apát-kúti-völgyben

Hamisítatlan őszi hangulat az Apát-kúti-völgyben

A 15 km-es táv szintideje kb. 5 óra, amit a jelentéktelennek mondható szintkülönbségek miatt simán realizálni lehet, főleg most, hogy ideálisak a viszonyok a gyalogtúrázáshoz, úgyhogy most lépjen, aki (le) tud lépni.

Comments are Disabled