Túzokvédelem

2016-ban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága megbízta Egyesületünket, hogy végezzük el a túzokélőhelyek vegetációjának jellemzését a visszagyepesített egykori mezőgazdasági területeken. A 2017. május 30-án benyújtott kutatási jelentés az alábbi, közérthető következtetéseket tartalmazza:
  1. Vizsgálatainkat két tájtípusban végeztük el a Kiskunság északi térségében: egy enyhén szikesedő üde/félszáraz, valamint egy homok alapkőzetű, rétisztyepp jellegű termőhelyen.
  2. A vizsgált területeken nagyjából 15-20 éve hagytak fel a szántóföldi műveléssel, elsődlegesen a fokozottan védett túzok (Otis tarda) élőhely-minőségének növelése érdekében. A terület visszagyepesítése vagy spontán módon, magától megtörtént, vagy vad fűfajok magjaival vetették be, illetve volt, ahol lucernán keresztül, fokozatosan hagytak fel a műveléssel.
  3. A gyephasználat módja is eltéréseket mutatott. A szikesedő területeken a jellemző gyepkezelés a kaszálás volt, legeltetés alig fordult elő, addig a homoki területeken a legeltetés volt a fő gyephasználati típus.
  4. A fentiek alapján két fő szempont vizsgálata került előtérbe: 1. Milyen hatással volt a gyepesítés módja két évtized elteltével a jelenlegi állapotokra? 2. Hogyan befolyásolja a terület visszagyepesedését a regeneráció során alkalmazott gyephasználati típus?
  5. A vizsgálat során felvett több mint 600 cönológiai felvétel elemzése alapján általánosságban megállapítható, hogy a parlagok jelentős részének vegetációja kedvező irányú átalakuláson ment keresztül regenerációja (visszagyepesedése) során, és jelenleg komoly természetvédelmi értéket képviselnek. Több mint 300 lágyszárú növényfaj került bele a mintavételi egységekbe (kvadrátokba), és több védett fajjal is találkoztunk, pl. érdes csüdfű, fátyolos és szibériai nőszirom, mocsári és agárkosbor stb.
  6. Eredményeink rámutattak, hogy a sziki és homoki területek eltérően viselkedtek: a sziken vetett gyepek fajgazdagsága elmarad a lucernás és spontán regenerálódó területekhez képest. Ugyanakkor a spontán folyamatok alakulását – mely a visszagyepesítés szempontjából a leginkább kívánatosnak mondható – negatívan befolyásolhatja az inváziós fenyegetettség, bizonyos özönnövények (pl. magas aranyvessző) elterjedése.